Akkor lássuk mit műveltem a hé folyamán. Ugyan megígértem az elején, hogy ez nem amolyan naplóféleség lesz ahol életem minden másodpercéről, és a jrockerekhez hasonlóan minden elfogyasztott kajámról beszámolok, hanem ez csak olyan filozofikus blog lesz. De egy két gondolat megfogalmazódott bennem az Aréna plázában tett látogatásom után, így kénytelen vagyok leírni :)
Hétfő délelőtt találkoztunk a mozi előtt Ayukoval és Ichigoval. Nem okozott túl nagy gondot egymás felismerése: "ha látsz egy nagyon dark alakot, az én leszek" Én mondjuk már a mozi megkereséséhez is külön kis térképet használtam, tekintve hogy az a hely olyan nagy, hogy teljesen fölösleges. Plázafóbiám miatt *utálja a sok embert aki csúnyán néz rá* gyakorlatilag hurrikánként söpörtem végig az épületen *a mozgólépcsőnél kishíjján fellökött két kis plázapicsát úgy rohant fel* hamar megtaláltam a mozit és Ayukoékat. Akkor támadást indítottunk a könyvesbolt ellen, bementünk mangákat keresni/ olvasni. Utána ugyanezt egy másik könyvesboltban is megejtettük, majd kimentünk a pláza előtti dombocskára. Ichigo egy nagyon pofás kiskutyás lepedőt hozott magával, amitől mikor megláttam elkapott a röhögőgörcs. Letelepedtünk "piknikezni". Kiborítottunk egy zsáknyi mangát a pléd közepére plusz az én rajzaimat, én elővettem a rántott halrudacskáimat és elkezdtünk mangázni XD Néhány járókelő úgy nézett minket, mintha a helyi látványosságok lennénk. Aztán természetesen beindult a hülyülés is, elvitte a rajzaimat a szél >.< De szerencsére sikerült összekaparni őket XD Dél körül bementünk kajálni. Egy ilyen palacsintabárban ettünk és hát mindenkinek ajánlom figyelmébe ha éppen ott jár, mert isteni amit készítenek, és alig bírtuk megenni olyan laktató is. Vagy egy órát tuti elülltünk még az asztalnál aztán találtunk egy boltot ami a claire's névre hallgat, oda beszabadultunk. Ez egy nagyon szuper kis hely és örülök, hogy megtaláltuk. Nagyon jó kis kiegészítőket lehet ott kapni. Kesztyűk, kis kalapok, ékszerek, kalapok, nyakkendők, hajpántok, csatok ilyesmik. Csütörtökön vissza is tértünk oda és én ezekkel lettem gazdagabb:
Keresztes nyaklánc és pókhálós kesztyű *-*
Ebben a boltban olyan dolgokra bukkantam ami igazán nem várt kellemetlen meglepetés volt, hisz' ahol ilyen igényes dolgokat lehet kapni, nem hittem volna, hogy az igénytelenség netovábbjába ütközöm.
Külön polc Justin Biebernek szentelve *hatásszünet megvárja míg mindenki összekaparja az állát a földről, és a röhögőgörcs végét is megvárja* Folytatnám akkor ha lehet... Szóval én bizonyos téren elég toleráns vagyok.... De az (és most fogok abszolút eltérni attól amit kezdtem és véleményt fogok nyilvánítani) hogy egy fél világ IQ-lightos tinédzsere istenítsen egy tehetségtelen taknyos kisfiút az már túlmegy az én toleranciaküszöbömön. Nem is azért mondom... De egy ember aki nem csinál semmit, megírják neki a számokat, elnyekergi majd számítógéppel bekavarják a fost abban mit kéne nekem tisztelnem? Ha valaki ezt el tudja nekem magyarázni annak hálás lennék, valamint azért is ha felvilágosítják az elmémet, hogy mi a jó a zenéjében, milyen üzenete van a mélyenszántó szövegeknek. Tényleg komolyan érdekelne, mert ha ennyi sztár lenni akkor ezt én is meg tudnám csinálni. Mindegy is egyrészt nem akarom, hogy itt megkövezzenek engem olyan emberek akik nem is ismernek valamint nem szeretném a blogomat ilyen szarokkal szennyezni mert ennél azért színvonalasabbnak szánom...
Más:
Szerdán lépett fel a My Chemical Romance a VOLT színpadán. Remélem jó sokan voltak ott, és volt olyan jó a kis magyar közönség, hogy egyszer még visszatérjenek hozzánk, ugyanis ők annyit tettek már az én életembe, hogy minimum egyszer tiszteletemet KELL tennem nekik. Más ezt nem hiszem, hogy megérti ők nem egy szimpla együttes szerepet töltöttek be az életemben, de erre nem szeretnék már kitérni. Lényeg a lényeg, azt az éjjelt nem kívánom senkinek, mikor tudtam, hogy épp a színpadon zenélnek a magyar közönségnek én meg az ágyamban fekszek és sírok értük. Tudtam, hogy nehéz lesz, de amit 23 órakor éreztem arra nem számítottam... Ehhez még annyit fűznék ami iszonyatosan zavar engem, hogy volt Meet&Greet amelyre 10 szerencsés mehetett be. Örülök nekik, az ő álmuk legalább valóra vált. Nem utálom őket, mert nekik sikerült, nekem nem. Viszont azt már nem tudom tolerálni amikor valaki azért hisztizik, neki miért nem szóltak mert ő ennyit tett meg annyit. Oké, aláírom ez igaz, de szerintem inkább annak kéne örülnie, hogy OTT volt, és első sorban állt, nem pedig azért rinyálni, hogy ő nem látta őket.
Ezért is bárki leugathat nem érdekel, szeretem kimondani a véleményemet és ehhez jogom is van. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése