Rám jött a blogolhatnék. Értelmesebb dolgot művelni képtelen vagyok. Nehezemre megy az írás - félreértés ne essék most már tudnék írni de egyszerűen kedvem nincs - nehezemre megy a rajzolás. Pedig kilábaltam már abból a mély hullámvölgyből amiben eddig voltam de most valahogy nem tudom, nincs türelmem hozzá. Vagyis még mindig bennem van a félelem, hogy amit csinálok az nem jó... Sose vesznek fel a művészetire ebben már biztos vagyok... Nem vagyok elég jó. Mindettől függetlenül megpróbálom... De nem fűzök hozzá túl sok reményt, mint ahogy mostanság semmihez. Például ahhoz se fűzök sok reményt, hogy nyerek Gackt koncertre jegyet pedig már nem egy ismerősöm elindult a versenyen azért hogyha megnyeri nekem adják *-* Jó is lenne... De mondom nem reménykedek. Egyvalami biztos: a Versailles koncert! Amihez már megvan 4ezer forintom illetve lenne már több is... de még nem találkoztam az illetővel aki tartozik nekem. Jah, meg még egy tartozik nekem de aztán várhatom hogy valaha megadja... Olyan jó ilyen hazudozó szar alak miatt nem tudok menni ám... Mindegy. Erről egy másik bejegyzésben szerintem kifejtem majd a véleményemet.
Igen, megint panaszkodni fogok egy sort.
Van olyan, hogy valakivel beszélsz és egyszerűen tudod, hogy jóban lesztek. És igen rövid idő alatt is lehet fontos egy ember. Nem kell ahhoz több hónap/év hogy kialakuljon egy érzelem. Engem mondjuk jópárszor rászedtek már... "barátok" akik így szeretnek úgy "szeretnek"... na persze.De igenis van olyan, hogy már elsőre megszeretek valakit. Mondjuk ehhez általában szkeptikusan állok de vannak kivételek. Lehet nekem túl nagy a szívem de van ilyen. Itt van példának okáért
Ayuko. Nem rég ismertem meg talán egy vagy két hónapja de nagyon megszerettem. És kb. az első beszélgetésünknél sejtettem már, hogy nem csak egy "nethaver" lesz.
Viszont van egy réteg ami tényleg, nem is szánalmas hanem... de mégiscsak szánalmas. Sajnálatra méltó. Ahogy elnézem azt is, hogy nekem szinte ismeretlen emberek mekkora "szeretlek"eket tudnak írni és több millió szivecskét, feltétlen bizalommal, és egy nagy embernek járó áhítattal együtt attól már rosszul tudok lenni... Irtózok tőle egyszerűen. Persze hízelgő a dolog, de nem kéne a hízelgést túlzásba vinni, mivel ezzel engem senki nem vásárol meg. Nem azt mondom ezzel, hogy ha valaki megdicsér engem vagy egy munkámat azt fejbelövöm, mert megsértett. Nagyon jól esik a dicséret de ne az legyen, hogy "Ááááá meghaltam! Te vagy a legjobb! Nálad jobban senki nem csinálja! Akkor szeretés van hogy belepusztulsz mert nálam jobban senkisem szerethet ám..." És minden szinte ismeretlenbe... Ezzel eltértem a lényegtől. Avagy attól, hogy ez vagy azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs a szeretetről vagy azt, hogy képmutatóak. Mind a kettő szomorú dolog szerintem...://
A másik már ha itt tartottam a hazugság, képmutatóság. Engem mostanság jól rászedett egy ismerősöm. Eladtam neki valamit, ő a fele pénzt odaadta nekem. A másik felét azt mondta amint kap pénz megadja, de 2 héten belül. Persze jóindulatból, bizalmat szavaztam neki és ő le is lépett a holmival a pénzt a mai napig várom. Hiába zaklatom msn-en de még telefonon is... A pénzemet jó eséllyel soha sem látom. És akkor kérdem én, tényleg mindenkihez úgy kell állnom, hogy ez hazudik és nem bízhatok benne? Még én teszek jót, és engem vágnak át? Akkor mit csináljak? Verjem meg? Az ilyen embereknek hol a lelkiismeretük? Basszus, leégne a pofámról a bőr, bár ilyen velem nem történne meg. Szánalom... kívánok az ilyennek hosszantartó szenvedést haláláig.
Lényeg a lényeg ma már nem tudom eldönteni kinek hihetek, kiben bízhatok. Mekkora szemét ez a világ? Vagy csak én gondolom így?
Ebben az esős, borongós időben mindig gondolkozni kezdek az élet hatalmas nagy dolgain. Most jó az élet vagy rossz. Körülményektől függ talán... Rajtunk és a környezetünkön múlik. Rajtunk, hogy mennyire nézünk körül, mennyire látunk tisztán, mennyire viseljük szívünkön mások sorsát. Nézzünk körül! Ha valaki olyan szerencsés, hogy a körülötte élő emberek nem is hazugok, nem szedik rá...vagy nem tud róla. De ő is nyissa ki a szemét! Lehet, hogy mi a legnagyobb jóságban élünk egy Indiai nyomornegyed gyermekéhez képest. Hozzá képest mi a paradicsomban élünk... Persze ott vannak a Dubaii olajsejkek villái is... De nem túlzás az egy kicsit? A pénz irányítja ma már a legtöbb embert, és a saját érdekek. Gátlástalanság, kétszínűség és hazugság mindenhol.
Nem vagyok vallásos ember,de a Bibliából egy-két részt én is ismerek. Például azt hogy ezek a dolgok le vannak benne írva, meg vannak jósolva. Az, hogy a világvége előtt olyan nyomor lesz a Földön amilyen még soha nem volt, az emberek hazugok és önzőek lesznek, viharok és miegymás fog pusztítani. Nem ismerős picit? Engem megrémít ami most megy...
