Tegnap annyira ideges voltam, hogy képtelen lettem volna normális bejegyzést írni.
Minden kezdődött ott, hogy reggel a stadinál mentem el anyuval. Természetesen sírtam nagyon, mert mindennél jobban akartam akkor a Syma előtt a szakadó esőben ácsorogni, és Gacktra várni... Ez az egész napos hangulatomat megalapozta.
Anyu munkahelyén elvoltam mert nem volt időm szomorkodni. Aztán elindultam, hogy Ayukoval találkozzak a Határ úton.
Fél órát vártam szakadó esőben a buszra. Nem tudtam hova visz. Rossz helyen szálltam le. Nem találtam a villamost. Nem tudtam hol kell leszállni. Nem találtam a metrót. Óriási kerülővel átjutottam a metróhoz. Kiderült, hogy az a másik irányba megy, és fölöslegesen mentem át. Visszamentem. Lementem. Ellenőrök - lent nem lehet jegyet kapni. Keresek egy rohadt helyet ahol árulnak jegyet (HA ELVÁRJÁK HOGY JEGGYEL UTAZZAK MIÉRT NEM ÁRULNAK HELYBEN?) megint óriási kerülő, rohanok vissza jön a metró, rossz a jegylyukasztó, megyek a másikhoz, remeg a kezem nem bírom kilyukasztani, elmegy a metró. Vigyorog az ellenőr (hogy pofoztam volna fel...) átérek Határ útra, Ayuko odaadta a filceket meg a könyvet (persze én a Mondokat elfelejtettem) aztán megyek ismét jegyet venni. Az automatánál elejtem a telefonom, szétszórom a pénzt, a jegypénztárnál bérletet vettek előttem. Hazaérek és végérvényesen tönkrement a számítógépem. Éjjel rosszat álmodtam. Este nem voltam Gackt kocerten. Ma mindenkitől azt hallom milyen csodás volt és bánhatja aki nem volt ott.
Köszönöm!
De igen....mégis köszönöm tegnap Hizuminak akinek a hangja meggyógyított és Kamijonak aki pedig segített fentartani a nyugodt állapotot, és nem engedte hogy Gacktra gondoljak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése